The future of premium sweet wines is safe

2022-02-18

Wojciech Bońkowski is a wine writer, editor-in-chief of the most widely read Polish wine magazine, and a regular contributor to major international wine publications. He is also a judge for the Decanter World Wine Awards, a Master of Wine student and President of the Polish Wine Trade Association. At the Hungarian Wine Summit, he will present the world of sweet Tokaj wines with leading Hungarian wine expert and educator Gabriella Mészáros. We asked him about the defining memories and future potential of this wine type.

The Hungarian Wine Summit aims to draw more international attention to Hungarian wines. In your opinion what makes Hungarian wines worthy of the attention of foreign customers?

It’s obviously the historical traditions and distinctive styles of Hungarian wine, as well as some outstanding terroirs: the extinguished volcanoes of Somló, Badacsony and Tokaj to name just a few. Combined with the wine culture that is so deeply embedded into Hungarian life, this gives Hungary a major qualitative potential that international wine consumers should absolutely discover.

Many people in the Hungarian wine industry are of the opinion that today’s customers don’t drink sweet wines and with low demand it’s a waste of time and resources to produce them. Do you share their views? Do you see any way out of this predicament?

A falling consumption of sweet wines is a global phenomenon rather than uniquely Hungarian, though of course the traditional importance of the sweet wine category in Hungary makes is particularly relevant. The forecasts are pessimistic for sweet wines and it will be difficult to see a return to higher consumption in the foreseeable future. But as shown for example by Port numbers, a global fall in sales volume needs not mean a fall in value. Premium wines will continue to attract interest. It’s the cheap sweet wines that will (and perhaps should) disappear, but specialities such as Tokaj Aszú will surely remain.

What do you think makes the sweet wines of Tokaj so special?

On a technical level, it is of course the reliable frequency of botrytis and the traditional single berry harvest. No other region in the world can produce botrytised wines of such concentration so regularly. On a personal level, it is the balance and harmony of the best sweet Tokaj wines: a unique sense of cool-climate freshness, a balancing acidity so masterfully crafted that even at 200 grams/l of sugar, some wines can taste almost dry.

If you were to single out one sweet Tokaj wine that you have particularly fond memories of, which one would it be?

I have many great memories but surely one of the most extraordinary bottles I have had the privilege to taste was the 2002 Királyudvar Lapis 6 puttonyos, which was the Csúcsbor at the Pannon Bormustra where I judged. When the wine was served by the waiter, there was absolute silence in the room and then one of the jury members—who spent the previous evening convincing international tasters that we should finally award a red wine—stood up and applauded. On the many occasions I tasted this wines in later years, it remained an unsurpassed example of depth, balance, and sheer quality.

In recent years we have witnessed the strengthening of the sweet Szamorodni category. Which do you think has more potential, sweet Szamorodni or Aszú?

It depends how we define potential, Szamorodni might offer wineries good financial returns and preserve the noble art of botrytis harvest. In terms of absolute quality, there is no debate Aszú wines, with their higher concentration and specific production method, have the obvious potential to produce more impressive, deeper, more ageworthy wines. As the sweet wine market globally continues to premiumise, the category to attract attention will be Aszú. Sweet Szamorodni as a mid-range offering might prove to be a commercial contradiction, though I do enjoy many of the wines and they might serve as door-openers. And I hope more producers make Dry Szamorodni!

You are going to visit Hungary this spring. Is there something you’re particularly looking forward to?

I look forward to discovering regions I am less familiar with, such as Etyek, Mór, or Bükkalja. And to discovering the ideas of the young generation of Hungarian winemakers which are now fully changing the outlook of historical Hungarian winemaking.

A prémium édes borok jövőjét biztosnak látom

Wojciech Bońkowski borszakíró, a legnagyobb elérésű lengyel bormagazin főszerkesztője, aki rendszeresen publikál meghatározó nemzetközi boros felületeken is. Mindemellett a Decanter World Wine Awards zsűritagja, Master of Wine hallgató és a Polish Wine Trade Association elnöke. A Hungarian Wine Summiton Mészáros Gabriella vezető hazai borszakértővel és oktatóval mutatja be az édes tokaji borok világát. E bortípus kapcsán kérdeztük meghatározó emlékekről és a jövőben rejlő lehetőségekről.

A Hungarian Wine Summit célja, hogy minél több nemzetközi figyelmet irányítson a magyar borokra. Mit gondol, miért lehetünk érdekesek a nemzetközi figyelemre?

A válasz nyilvánvalóan a magyar bor történelmi hagyományaiban és jellegzetes stílusaiban keresendő, illetve az itt található kiemelkedő termőhelyekben, elsősorban a kialudt vulkánokra gondolok, mint pl. Somló, Badacsony, Tokaj, hogy csak néhányat említsünk. Mindez a magyar életbe mélyen beágyazott borkultúrával párosulva olyan jelentős minőségi potenciált ad Magyarországnak, amelyet a nemzetközi borfogyasztóknak feltétlenül fel kell fedezniük.

A magyar borágazatban sokan úgy vélik, hogy a mai vásárlók nem isznak édes borokat, és az alacsony kereslet miatt idő- és erőforrás-pazarlás az édes borok előállítása. Ön osztja az ő véleményüket? Lát kiutat ebből a kényszerhelyzetből?

Az édes borok fogyasztásának csökkenése inkább globális jelenség, mint tipikusan magyar. Persze az édes borok kategóriájának hagyományos jelentősége miatt Magyarország számára ez különösen égető probléma. A prognózisok semmi jót nem ígérnek az édes borok tekintetében, nehéz lesz belátható időn belül visszatérni a magasabb fogyasztáshoz. Ám a portóiak példája azt mutatja, hogy az értékesítés volumenének globális csökkenésének nem feltétlenül kell egyet jelentenie a bevétel csökkenésével. A prémium borok továbbra is vonzóak lesznek. Az olcsó édes borok azok, amelyek el fognak tűnni (és ez talán jobb is így), az olyan különlegességek viszont, mint a tokaji aszú biztosan megmaradnak.

Ön szerint mitől olyan különlegesek a tokaji édes borok?

Technikai szinten a botritisz megbízható gyakoriságú képződése, illetve a hagyományos, szemenként válogatott szüret lehet a titok nyitja. Nincs még egy olyan régió a világon, ahol ilyen rendszeresen ilyen koncentrációjú botritiszes borok készülnének. Én személy szerint a legjobb édes tokaji borok egyensúlyát és harmóniáját tartom rendkívülinek: a hűvös klíma egyedülálló frissességet kölcsönöz, az egyensúlyt biztosító savak olyan mesterien kidolgozottak, hogy még 200 gramm/l cukortartalom mellett is egyes borok szinte száraznak tűnnek.

Ha ki kellene emelnie egy édes tokaji bort, amelyről különösen szép emlékei vannak, melyik lenne az?

Sok szép emlékem van, de biztosan az egyik legkülönlegesebb palack, amit volt szerencsém kóstolni, a Királyudvar 2002-es 6 puttonyos Lapis aszúja volt, ami a Pannon Bormustrán, ahol zsűritag voltam, csúcsbor lett. Amikor a pincér felszolgálta a bort, teljes csend lett a teremben, majd a zsűri egyik tagja – aki az előző estét azzal töltötte, hogy meggyőzze a nemzetközi kóstolókat, hogy végre egy vörösbort kell díjaznunk – felállt és tapsolt. A későbbi években többször is megkóstoltam ezt a bort, és számomra változatlanul a mélység, az egyensúly és a puszta minőség felülmúlhatatlan példája.

Az elmúlt években az édes szamorodni kategória erősödésének lehettünk tanúi. Ön szerint melyikben van több potenciál, az édes szamorodniban vagy az aszúban?

Attól függ, hogyan definiáljuk a potenciált; a szamorodni jó anyagi megtérülést nyújthat a borászoknak, és megőrizheti a botritiszes szüretelés nemes művészetét. Az abszolút minőséget tekintve nem vitás, hogy az aszúborok a magasabb koncentrációjukkal és a különleges termelési módszerrel egyértelműen lenyűgözőbb, mélyebb, érettebb borstílusok megjelenítésére alkalmasak. Mivel az édes borok piaca világszerte egyre inkább a prémium szegmens felé tolódik, az aszú lesz az a kategória, amelyre a figyelem irányul. Az édes szamorodni mint középkategóriás termék kereskedelmi ellentmondásnak bizonyulhat, mondom ezt annak ellenére, hogy sok szamorodnit élvezek, és egyfajta „kapunyitóként” szolgálhatnak. És remélem, hogy egyre több termelő készít majd száraz szamorodnit!

Idén tavasszal Magyarországra látogat. Van valami, amit különösen vár?

Alig várom, hogy felfedezzem az általam kevésbé ismert régiókat, mint például Etyek, Mór vagy a Bükk. És azt is, hogy megismerjem a magyar borászok fiatal generációjának gondolkodását, ami mostanra teljesen átformálta a történelmi borhagyományról kialakult képet.